Véghajrában | Handmade

Gondoltam évbúcsúztató gyanánt röviden összegzem az elmúlt évet, vagy inkább két évet és egy kicsit az utolsó 1-2 hónapot, mert így a véghajrában bizony összecsaptak néha a hullámok a fejem felett, de erről majd később…

Majd két évvel ezelőtt indítottam útjára az első bejegyzésemet ezen a blogon, egy szép vasárnapon megtelve töltött káposztával és bejglivel. Karácsony után, de még szilveszter előtt, túl a nagy ünnepi rohanásokon, amikor már megpihen az ember és ráér összegezni az életét egy szösszenetnyi bemutatkozó oldal megírásához. Az év végét is blogírással búcsúztattam és így is kezdtem a következő évet, igyekeztem átmenteni a régi blogról képeket és hozzájuk leírásokat készítettem. Sok örömet adott végig nézni a régi képeket munkáimról és nagyon jól láttam rajtuk a fejlődést, ahogyan éppen egyik-másik oktató irányait követve munkálkodtam, majd lassan kialakult a saját kis alkotói világom. Aztán egy időre letettem az ecsetet és elkezdtem ékszert készíteni, mert tetszett az a világ is, de a szívem vissza húzott a dekupázshoz és az ékszerkészítést jó időre félre tettem. Egyszer még előkerülnek a fogók, drótok és ékkövek, érzem én csábít még, de most ami időm van azt inkább az ecsetek társaságában töltöm.

2014 szeptemberében a Pentacolor is belépett az életembe, persze nem ez volt az első találkozásunk, már rég a termékeit használtam, de innentől fogva kezdtem el tesztelni az új fejlesztéseiket. Hihetetlen kihívásnak tartom a mai napig, szeretnék megfelelni a feladatnak és minél jobban elvégezni a rám bízott munkát. Nem csak azért, mert szeretem jól végezni a munkám, hanem mert tudom Nektek tesztelem, mert Ti fogjátok azt használni otthon és olyannak kell lennie, hogy azt rögtön használni tudjátok, minden gond nélkül. Szeretem ezt a feladatot és mindig kíváncsian várom, a Labor Lányai mivel rukkolnak elő ismét. Nem tudom honnan jön ennyi ötletük, de nagyon kreatívak és mindig van új a nap alatt… Jó kis csapat, sőt inkább egy nagy család, élükön mindenki Gyuri bácsijával, vagy mondjam inkább úgy mindenki Apukájával? 😀

Szóval teszteltem nagy lelkesem, amikor is eszembe ötlött, hogy nagy segítség lenne sok alkotó számára, ha létezne egy videó sorozat amiben bemutatná valaki a különböző termékeket, és a használatukat. Aztán lassan leesett, hogy végül is lehetnék az a valaki én is, csak így nagyképűen. 🙂 Így elindítottam az Alapozó videó sorozatot, aminek stílszerűen az első része mi másról, mint az alapozóról szolt. Rengeteg visszajelzést kaptam, és nagyon sok érdeklődést, ami már önmagában azt mutatta, hogy igen, erre tényleg szükség van. Persze az időm véges és annyi minden más elfoglaltság is közbe jött, hogy félre kellett tennem egy jó időre, de nem adom fel és jövőre újra indítom, amint a hozzá szükséges feltételek adottak lesznek.

Közben elindítottam a blog Facebook oldalát, ez éppen húsvét előtt történt. Úgy látszik nekem mindenhez kötődik itt valami ünnep. 🙂 Szépen felpakolgattam oda is a már elkészült videókat, majd útjára bocsátottam és csak ámultam, mert fél nap alatt 100 kedvelőm lett hirtelen. Álmomban sem gondoltam volna ezt, aztán a blog követőinek a száma is nőtt és a Facebook tábor is lassan erősödött. Sajnos egyre ritkábban írok, főleg mostanában, és Ti mégis itt vagytok és olvastok és követtek, amitől nagyon boldog vagyok. Igyekszem Nektek mindig bemutatni az újdonságokat, mert tudom, hogy nem könnyű értesülni róla, és néha belopok egy kis magánszférát, mert van az úgy, hogy erről vagy arról be kell számoljak Nektek.

Mi történt még az elmúlt két év alatt? Nos újabb öröm ért, ezúttal gyermekkorom köszönt rám, haza járok foglalkozást tartani. Nagy boldogság ez, hogy azoknak adhatok vissza sok szépet és jót, akik régen engem tanítottak, vagy épp régi ismerősök. Talán ez az egyik legjobb érzés, amikor át adhatod a megszerzett és tovább gondolt tudásod, és ezzel másoknak is örömet adhatsz.

Szóval nincs okom panaszra, az élet szép és csoda jó dolgok történtek velem az elmúlt két évben itt a blogon és az én kis kreavilágomban is. 😀

Természetesen nem tudok röviden írni az elmúlt két évről, de aminek ki kellett jönnie, annak ki kellett… 😀

Na de lássuk mi történt az elmúlt pár hónapban velem, amiért el-el tűntem az éterből…

Az életem eddigi legnagyobb projektje zajlott a háttérben, eltüntettük a régi, kicsi, ronda konyhát és helyette elkészült a szép új szellős konyhánk némi belső átrendeződéssel. Nagyon sok munka volt, persze főleg a szervezés és a beszerzés, illetve a sok agyalás és álmatlan éjszaka volt osztályrészem, de nem bánom, százszorosan is megérte. Egyszerűen imádom, egy álom vált valóra, amit már oly régóta álmodtunk. Mutatok pár képet, mert egyszerűen nem állom meg, hogy ne mutassam meg mindenkinek. 😀

Ha már a Facebookon mindenki a karácsonyfáját mutogatja, én is mutatom a sajátunkat.

Természetesen készült mézeskalács is az új konyhában… ez elmaradhatatlan.

Persze alkottam is, mert ez nem maradhat ki:

Aztán újfent alkottam, ezt a Pentacolornak:

És még mindig van tovább…

Ezt a komódot az Ikeában vettük nagyon akciósan, aztán rá is jöttem összeszerelés közben, hogy miért volt ilyen olcsó, ez-az hiányzik a csomagból, de végül összeállt. Amikor megvettük már abban a pillanatban tudtam, hogy mit akarok vele kezdeni, milyen színű lesz és persze rögtön meg is vettem hozzá a festékeket. A teteje, a két oldala és a fiók közök három különböző színű lazúrgéllel lettek megfestve, foltozva, hogy öreges fa hatású legyen. A felkenés sorrendjében a lazúrgélek: Gesztenye, Dió, Ében. Persze több vékony rétegben, ez el is vitt egy napot. Aztán jöttek a fiók előlapok. Milyen is az ember ha alkot, csak azt látja, hogy mit kell csinálnia, de a munka hevében nézi, hogy melyik fiókelőlap hova kerül és vajon fejjel lefele van? Ó nem, csak dolgozik rendületlenül, majd összeszerelésnél esik le a tantusz, hogy most akkor hogyan is van? Ekkora mákom talán még sose volt, tökéletesen abban a sorrendben tettem rá a mintát, mint ahogyan a fiókok a helyére kerültek. Ugyanis ennél a komódnál számított, hogy melyik fiók hova kerül, nem felcserélhetőek. 😀 A hatalmas kövek legurultak rólam összeszerelés után, és boldogan fotózgattam a kupi közepén az én gyönyörűséges sk. komódomat. De ezt gondolom Nektek nem kell bemutatnom…

Jöjjön még egy büszkeségem. Drága férjem készítette ezt az édes kis adventi koszorút, minimális segítségemmel. Egy biztos, statikailag amíg a világ-világ, ez a koszorú bírni fogja. Ennyi ragasztórudat még senki nem használt el egy koszorúhoz, de meg kell hagyni, tényleg szép lett. 😀

Ezennel véget ért a móka mára… nem akarom tovább szaporítani a sorokat, mert aztán senki nem fogja végig olvasni.

Nagyon boldog, békés, szeretetben gazdag Karácsonyt és Boldogságos új évet kívánok, sok szép alkotással töltött időt a következő évre Nektek és Magamnak is!!!